2016. október 30., vasárnap

Főbűnök Book Tag

Petus hívott ki molyon erre a tagre, amit ezúton is köszönök neki. :)

Kapzsiság– Melyik a legolcsóbb könyved? Melyik a legdrágább?
Sajnos erre  a kérdésre most nem tudok konkrét könyvcímekkel válaszolni, a legolcsóbbak biztosan azok, amiket a könyvtár leárazásán 100 forintért zsákmányoltam. A legdrágábbra végképp nem tudok mit mondani, nem emlékszem egy könyvre sem, ami olyan hihetetlenül drága lett volna.

Harag – Melyik íróval állsz utálom/szeretem viszonyban?
Nem is tudom, talán Cassandra Clare. A Végzet Ereklyéi sorozat első három részét és a Pokoli szerkezetek trilógiát nagyon szerettem, de a többi könyve néhol már nevetséges volt és úgy éreztem, hogy csak azért írta meg őket Clare, mert még több bőrt akart lehúzni a sorozatról. 

Falánkság– Melyik könyvet faltad örömmel úja és újra minden megbánás nélkül?
Nem tudom eleget hangoztatni, hogy mennyire szeretem az Üvöltő szeleket Emily Brontëtól és hányszor újraolvastam. Számomra ez az a könyv, amit nem tudok megunni.

Lustaság – Melyik az a könyv, amelyiket elhanyagoltad lustaságból kifolyólag? 
Nem tudok ilyet mondani, általában akkor hanyagolok el könyveket, ha valami okból kifolyólag nincs időm olvasni.

Büszkeség – Melyik az a könyv, amiről beszélni szoktál, ha nagyon intellektuális olvasónak akarsz tűnni?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha valaki olvasatlannak néz, akkor annak az illetőnek előszeretettel dörgölöm az orra alá, hogy én bizony végigolvastam Tolsztojtól a Háború és békét :)

Bujaság – Mely tulajdonságokat találod legvonzóbbnak egy férfi/női karakterben? 
Hmm, nem is tudom, általában az szokott megragadni, ha az adott szereplő intelligens és a személyiségében van valami különleges. Nem is tudom megmondani, mi a közös kedvenc szereplőimben, de elsősorban amiatt szoktam egy-egy szereplőt ,megkedvelni, ha az esze is a helyén van.

Irigység – Mely könyveket szeretnéd a leginkább megkapni ajándékba? 
Hűha, jelenleg a legjobban vágyott könyvek listáján szerepel A Sárga Téglás háború Danielle Paige-től, Anita Diamanttól A vörös sátor és Böszörményi Gyulától az Ármány és kézfogó, ami sajnos még nem jelent meg.

2016. október 21., péntek

Renée Ahdieh: The Wrath and the Dawn - A harag és a hajnal

Fülszöveg: A ​​véres kezű, ifjú uralkodó birodalmában minden hajnal szívszaggató bánattal köszönt egy újabb szerencsétlen családra. Kálid, Koraszán tizennyolc éves kalifája egy rémséges szörnyeteg. Minden éjszaka új feleséget vesz magához, amint azonban felvirrad a reggel, nyakára kötött selyemzsinórral kioltják a fiatal lány életét. Amikor a tizenhat esztendős Sahrazád legkedvesebb barátja is Kálid áldozatául esik, a lány kegyetlen bosszút esküszik, és önként vállalja a következő menyasszony sanyarú sorsát. Sahrazád feltett szándéka, hogy életben marad, sőt egyszer és mindenkorra véget vet a kalifa rémuralmának.
Éjszakáról éjszakára sikerül bűvöletbe ejtenie Kálidot varázslatos történeteivel, s közben kiderül, hogy a férfi egészen más, mint amilyennek képzelte. A rettegett szörnyeteg valójában egy megkínzott szívű ifjú. Sahrazád beleszeret. Ráébred, hogy a látszat bizony gyakran csal a pompás márványpalotában. Elhatározza, hogy felderíti a sötét árnyak között rejlő titkokat, miközben mindvégig készen áll, érzelmei ellenére is, hogy kitöltse a bosszúját Kálidon a megannyi ellopott életért. Vajon győzedelmeskedhet szerelmük a mesékből és titkokból szőtt világban?

A Papírsárkányok befejezése után valami könnyed, szórakoztató olvasmányt kerestem, ami egy kis időre kikapcsolna és az olvasás befejeztével nem töri össze a szívemet. Gondoltam, egy romantikus YA tökéletesen megfelelne erre a célra, ebbe a könyvbe pedig néhány hete futottam bele, amikor a várható magyar megjelenések között nézelődtem. Az alaptörténet, ami Az Ezeregyéjszaka meséi című jól ismert mesegyűjtemény kerettörténetére épül, azonnal megvett magának, kíváncsi voltam, hogy a szerző mit fog kihozni ebből a történetből.

Azt rögtön le szeretném szögezni, hogy az eredeti művet nem olvastam, csak nagy vonalakban ismerem a történetet, így ahhoz nem is igazán tudok viszonyítani, de amikor belekezdtem a könyvbe, nagyon hamar belelendültem az olvasásba. Valójában azt vártam izgatottan, hogy miként térünk el az eredeti történettől, utána pedig az tartott lázban, hogy mikor derül fény Kálid titkára és mikor válik világossá, hogy miért kellett a lányoknak meghalniuk.

A könyvről ismét nem tudok egyértelműen nyilatkozni, vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban, tetszett is meg nem is. Szórakoztató, könnyed olvasmány volt, én pedig kétségkívül erre vágytam, ebben a tekintetben nem is igazán tudok belekötni. Azonban a könyv alkalmazta a YA-könyvekre jellemző tipikus kliséket, nevezetesen az idegesítő főhősnőt, a szerelmi háromszöget és a megtört lelkű fiút. Ezek az elemek olykor számomra tortúrává változtatják a könyv olvasását és jelen esetben is volt, hogy némelyik nagyon felidegesített.

Ezt az érzést leginkább ezt a főhősnőnk, Sahrazád tudta kiváltani belőlem. Nagyon zavart, hogy a drága leánykánk maga sem tudta eldönteni, hogy éppen mit is akart. Ugyan azzal a szándékkal érkezett a palotába, hogy bosszút áll Kálidon, de irreálisan korán ingott meg az elhatározásában és szeretett bele a kalifába. Ezek után jött az igazán kiborító dolog, mégpedig Sahrazád tipródása. Hol éppen nagyon szerelmes volt Kálidba, hol pedig azon sóhajtozott, hogy mit tegyen és mégis hogyan szerethetett bele a legjobb barátja gyilkosába, akin mégiscsak bosszút fog állni, majd a kis eszmefuttatás befejezése után ismét nagyon szerelmes volt Kálidba. A másik bosszantó dolog a lány elképesztően buta viselkedése volt. A könyv elején kegyetlen gyilkosnak látja Kálidot, ennek ellenére olyanokat tesz és mond a jelenlétében, amiből arra tudok következtetni, hogy Sahrazádnak néha leküzdhetetlen halálvágya volt. Ha a kalifa tényleg az a vérszomjas szörnyeteg lett volna, akinek mindenki tartotta, a lány valószínűleg nem érte volna meg a könyv végét. A szerelmi háromszögből szerencsére nagyon keveset láttunk, ugyanis Tárik, Sahrazád gyerekkori szerelme keveset szerepelt, így a szerző a hosszas szenvedéstől is megkímélt minket. Arra gondolom már mindenki rájött, hogy a titokzatos és rejtélyes, kedvességet eleinte hírből sem ismerő, legbelül pedig mégis emberi és esendő fiú szerepében Kálidot láthattuk.

Furcsa módon a három klisé közül csak az idegesítő hősnő zavart. A könyvben sem volt semmi különleges, ami kiemelte volna a hasonló történetek közül, de én jól elvoltam vele és tényleg érdekelt, hogy mi lesz a végkifejlet. A maga nemében, mint romantikus YA, tökéletesen megállta a helyét, ráadásul a szerelmi jelenetek gyönyörűen meg vannak írva. Töredelmesen be kell vallanom, néhol én is olvadoztam rajtuk, ami tényleg ritkaságszámba megy. Összességében tényleg egy aranyos történetről van szó, ami egyenesen olvastatja magát. A YA és a romantika kedvelőinek mindenképpen tudom ajánlani, illetve azoknak is, akik szeretik a klasszikusok átiratait. 

Még a végén annyit megjegyeznék, hogy én angolul olvastam a könyvet, a magyar fülszöveget viszont bemásoltam.  Az eredeti borítóba pedig hamar beleszerettem, szerintem nagyon szépre sikeredett, engem leginkább egy doboz bonbonra emlékeztet. A magyar borító sajnos sokkal kevésbé nyerte el a tetszésemet, hiába épül az eredetire.

2016. október 15., szombat

Khaled Hosseini: Papírsárkányok

Fülszöveg: Khaled Hosseini nemzetközi áttörést hozó, 80 országban megjelent sikerkönyve, a Papírsárkányok egy nem mindennapi barátság felejthetetlen és megható története, ami egy tehetős fiú és a család szolgájának fia között szövődik egy pusztulásra ítélt ország végnapjaiban. A két fiút közös élményeik és kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés köti össze. Egy szörnyű esemény azonban örökre megváltoztatja életüket. Amir cserbenhagyja barátját, Haszant és a gondtalan gyerekkor ezzel véget ér. Amir hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, ám nem tud szabadulni egykori tette miatti bűntudatától. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. A megtépázott, vérzivatarok áztatta ország romjain végre jóváteheti azt, amit elrontott, és megszabadulhat a bűntudat és a fájdalom terhétől. A hol izgalmas, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő regény tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt, amely az új évezred világpolitikájának sarkpontjává vált.

Nem ez az első könyvem a szerzőtől, korábban volt szerencsém az Ezeregy tündöklő nap című művéhez, ami azonnal magába szippantott. Valami hasonlót vártam a Papírsárkányoktól is, amikor belevágtam. Azt azonnal le kell szögeznem, hogy Khaled Hosseini ismét bebizonyította, hogy tud olyan történetet írni, ami olvasás közben szinte a bőröm alá kúszik, de közben nem hagyott nyugodni az a kellemetlen érzés, hogy a Papírsárkányok valószínűleg nem a legjobban sikerült műve.

Elsősorban azt kell leszögeznem, hogy nagyon olvasmányos könyv volt, letenni sem bírtam, annyira felpörgetett és annyira akartam tudni, hogy mi fog történni. Amir és Haszan barátsága gyönyörűen van megírva és bár az elején nem kedveltem Amirt, a végére nagyon megszerettem, Haszan pedig maga volt a megtestesült jóság, már-már a feddhetetlensége tette hihetetlenné a jellemét. Ő volt az a szereplők közül, akiért mindvégig fájt a szívem és bíztam benne, hogy a története jó véget fog érni, még akkor is, ha tudtam, hogy a tálibok uralta Afganisztánban ez szinte lehetetlen.

A külföldi borítók közül ez
valamiért nagyon megfogott
Ami számomra a könyv gyenge pontját jelentette, hogy az író egy idő után öntötte magából a sablonos eseményeket. A könyv közepén már sejteni lehetett, hogy Amirnak milyen utat kell bejárnia ahhoz, hogy jobb emberré váljon, szembenézzen a hibájával és vezekeljen azért, mert elárulta Haszant. Ezzel a momentummal pedig eljutottunk oda, hogy a könyvből egy túlzottan hatásvadász történet kerekedett ki, ami be akarta mutatni Afganisztán szovjet megszállását, majd a tálibok uralmát, emellett az afgán és az iszlám kultúrába is bepillantást akart engedni. Ezek mind meg is történtek, de a szerző ennek a bemutatásnak a kivitelezéséhez az összes elképzelhető hollywoodi klisét felhasználta. Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a könyv közepén ráéreztem a végkifejletre is és fogadni mertem volna, hogy Amir miként fogja jóvá tenni azt, hogy gyerekkorukban cserben hagyta Haszant. A véletlenekből is kicsit sok akadt a történetben, de amikor a tálib katona személyére fény derült, akkor kedvem támadt a fejemet a falba verni. Korábban volt egy gondolatom, hogy milyen kiszámítható fordulat lenne, ha az adott személy lenne az a tálib katona és láss csodát, néhány oldallal később kiderült, hogy tényleg ő az. Ekkor kezdtem el azt érezni, hogy ez a szegény történet kezd elsodródni egy hollywoodi maszlag irányába. 

Összességében nem nevezném rossz könyvnek a Papírsárkányokat. Szívszorító olvasmány, abból a fajtából, amelyik az olvasás befejezése után sem ereszt, de az amerikai máz rossz irányba vitte el a történetet. Az alapkoncepció jó volt, a történet kibontása szintén és a lezárással is ki tudtam volna békülni, ha a már-már kínosan hatásvadász elemek nem lettek volna benne. Zárásképp azt tudom mondani, hogy nem bántam meg az elolvasását, hatalmas élmény volt, de a tökéletes könyvtől azért messze van a Papírsárkányok.

2016. október 7., péntek

Jessie Burton: A babaház úrnője

Fülszöveg: Mindazt, amit látsz, játéknak veszed. Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget. Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.
Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.

2016. október 1., szombat

Szeptemberi összefoglaló

Eltelt a szeptember is, ami számomra egyben a nyári szünet végét jelenti. Visszajöttem Bécsbe, nekikezdtem a tanulásnak, jövő héten lesznek az első óráim. Addig is nézzük, mi minden történt ebben a hónapban.