2017. március 26., vasárnap

Németh László: Iszony

Ismét egy olyan könyvet olvastam, amire már régen kíváncsi voltam, de csak tologattam magam előtt az olvasását. Őszintén szólva, tartottam tőle, hogy nehéz olvasmány lesz és megviselne a történet. Nos, nem is tévedtem, mindkét sejtésem valóra vált, mindamellett azonban csodálatos élményt jelentett az olvasás és egy cseppet sem bántam meg, hogy végre belevágtam a könyvbe. Eleinte megszenvedtem a mű stílusával is. Az első száz oldal olvasása nehézkesen és elképesztően lassan ment, nem tudtam megszokni Németh László stílusát, alig haladtam a könyvvel. Később sikerült ehhez hozzászoknom és ezután sokkal élvezhetőbbé is vált maga a történet.

Amikor bekapcsolódunk a történésekbe, azonnal megismerjük Nellit és hamarosan felbukkan Sanyi is, aki a lánynak udvarol, aki az első pillanattól fogva ódzkodik tőle. Így kettőjük kapcsolatának minden rezdülését nyomon követhetjük. Pontosan bepillantást nyerhetünk abba, hogy mi vitte rá Nellit, hogy igent mondjon Sanyinak, hogyan éltek együtt és mi vezetett kettejük tragédiájához. Az eseményeket mindvégig Nelli szemszögéből követhetjük nyomon, aminek kapcsán én egyszerűen csak bámultam, hogy Németh László milyen aprólékosan és tökéletesen ábrázolt egy olyan nőt, akinek az érzéseit a legtöbb ember csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudja megérteni.

Olvasgattam mások véleményét is és nagyon elszomorított, hogy sokan azt írták, hogy nem tudták megérteni Nellit vagy egyenesen őrültnek vagy éppen rossz embernek tartották. Szerintem egyik sem igaz rá, egyszerűen csak más volt, mint az átlag és sajnos nem volt számára hely ebben a világban. Számomra az Iszony leginkább azt mutatta meg, hogy milyen következményekkel járhat, ha valaki jobb meggyőződése ellenére, társadalmi nyomásra hoz meg egy fontos döntést. A könyv remek lélekrajzot jelenít meg, Nelli minden gondolatát, minden érzését megismerjük. Engem ezek az érzések teljesen magukba szippantottak és nagyon fájt a szívem Nelliért. Sanyi alapjában véve nem volt rossz ember, de cseppet sem illett Nellihez, nem tudta és nem is próbálta megérteni a feleségét. És bár tisztában vagyok vele, hogy Sanyit nem a rossz szándék vezérelte, nem tudtam együttérezni vele. Mindig csak a saját igényeit tartotta szem előtt, a legtöbbször önző gyerek módjára viselkedett, Nelli pedig Sanyi természetének az áldozata lett. 

Összességében azt tudom mondani, hogy mindenképpen megéri elolvasni ezt a könyvet. Szívszorító és fájdalmas, de maradandó élmény is egyben. Ezt a történetet szerintem mindenkinek meg kellene ismernie, hiszen nem Nellivel volt a baj, hanem azzal a világgal, ami belekényszerítette abba a helyzetbe és abba a szerepbe, amitől irtózott. És bár nem szoktam az olvasmányaimból idézeteket kiragadni, ezt a bejegyzést most Németh László leginkább ideillő és nagyon is igaz gondolatával zárom: "Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.".

2017. március 18., szombat

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó

Fülszöveg: A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek? A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.

Akik olvasták a sorozat korábbi részeiről írt értékeléseimet, azokat valószínűleg nem éri meglepetésként, hogy tűkön ülve vártam, hogy megérkezzen Ambrózy báró és Mili kalandjainak a folytatása. Az Ármány és kézfogó pedig végre-valahára hozzám is megérkezett, így azonnal belekezdhettem az olvasásba. Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy Böszörményi Gyula ezúttal sem okozott csalódást, ismét olyan remek olvasmányt tarthattam a kezemben, mint a legutóbbi alkalommal, így az olvasás ideje sem azért nyúlt hosszúra, mert nem volt jó a könyv, hanem mert nekem nem volt időm. Talán ez a kötet annyiban különbözött a többitől, hogy mivel 700 oldalra rúgott, így nem volt minden része ugyanolyan izgalmas.

Pilisy Róza
Mindez persze nem változtat azon a tényen, hogy ismét a régi, jól ismert szereplőket köszönthettük a lapokon, akik korábban a szívemhez nőttek. A szerző egyik hatalmas érdeme, hogy mindegyik regényalak egyaránt szerethető, mindegyikükről ugyanolyan szívesen olvastam (kivéve talán Matolcsyról..). Az újonnan felbukkanó szereplők közül Krúdy és Pilisy Róza szerepeltetése is nagyon jó ötlet volt, én nagyon örültem neki, hogy ismét belekerültek valóban élt személyek is, de ezen a téren a hatalmas kedvencem valójában Mück Mári volt. Komolyan mondom, neki nem volt olyan jelenete, amin ne vigyorogtam volna és remélem, hogy a sorozat következő részében is gyakran felbukkanó szereplő lesz.

A történetet leginkább Mili szeleburdi akciói vitték előre és tették izgalmassá, miközben a báró Emma elrablói után nyomozott. A leányrablás rejtélyére fény derült a történet végén, azonban Richárd múltját még mindig homály fedi. Na és persze, a történet vége...Ez...ez valami hihetetlen...ezt nem hiszem el...Hát hogy érhet így véget a könyv?! Hogy?!... Remélem, hogy a következő rész nem ad okot a hangos sikításra és a báró is okosan fog viselkedni... Visszatérve a könyv cselekményéhez azt tudom mondani, hogy szokás szerint fordulatos és izgalmas nyomozásnak néztünk elébe , így a történet valóban nem okozott csalódást. Pilisy Róza személyéhez visszatérve pedig azt is meg kell említenem, hogy remek ötlet volt a bordély kiválasztása helyszínként. Ötletes fordulat volt, erre egy cseppet sem számítottam.

Összességében mit tudok mondani az Ármány és kézfogóról? Fordulatos, izgalmas, valójában pontosan olyan olvasmány, amit a sorozat rajongójaként vártam. A következő rész megjelenéséig pedig próbálok türelmesen várni és határozottan reménykedni abban, hogy a báró döntése miatt nem lesz kedvem kiugrani az ablakon.

2017. március 11., szombat

Harry Potter-kiegészítő kötetek

Tudor Hushpush: A kviddics évszázadai
Bár már számtalanszor olvastam végig a teljes Harry Potter sorozatot, a kiegészítő kötetek egészen eddig kimaradtak az életemből. Ez alkalommal feltett szándékom volt pótolni ezt a hiányosságot, így került a kezembe mind a három könyvecske.
Magam is meglepődtem azon, hogy mennyire élveztem A kviddics évszázadait. Bevallom őszintén, eleinte tartottam tőle, hiszen eddig sosem sikerült egy sportról szóló könyvön átverekednem magam, de esetünkben még élveztem is a kis kötetet. Az elején azonnal megmosolyogtatott Madam Cvikker figyelmeztetése és a varázsvilág hírességeinek ajánlója a könyvről (khmm..Lockhart). Leginkább azokat a részek tetszettek, ahol a szerző a kviddics kialakulásának a folyamatát és a játék fejlődését mutatta be, illetve ahol arról írt, hogy ehhez a játékhoz hogyan viszonyulnak a világ többi részén.
Összességében azt mondhatom, hogy remek kiegészítés a sorozathoz, egy kicsi pluszt is ad a varázsvilág érzéséhez, egyszer mindenképpen megéri elolvasni.
 
Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük
A kviddics évszázadaival ellentétben sajnos ez a könyv csalódás volt. Meglehetősen szárazra és tankönyvízűre sikeredett. Nem volt benne más, csak a rengeteg leírás a különböző varázslényekről, amik nem voltak valami érdekesek. Esetleg azokat élveztem jobban, ahol a lény nevéhez hozzá tudtam kötni a kinézetét is, de sajnos erre csak az esetek nagyon kis hányadában került sor.
Igaz, Göthe életrajza láttán felcsillant a szemem, de ez is csak a könyvből készült filmnek tudható be. Valójában a kötet legnagyobb erősségét a belefirkálások jelentették. Az elején öröm volt olvasni azt a kis szócsatát, amit Ron és Hermione vívtak -Harry könyvében. Ron kommentárjai pedig mindvégig feldobták a kis könyvet, sőt, valójában őszintén sajnáltam, hogy nem írt bele ennél több alkalommal.


Bogar bárd meséi
Talán a három kötet közül ez érdekelt a leginkább. Alig vártam, hogy megismerjem a varázsvilág leghíresebb meséit, amik közül ötöt tartalmaz ez a kis könyv. Nekem mind az öt nagyon tetszett, mindnek megvolt a maga kedves tanulsága is. Dumbledore jegyzetei is remekül kiegészítették a meséket, jó volt a varázslószemszögből történő elemzésüket is elolvasni. Ezek is segítettek abban, hogy teljes mértékben beleilleszkedjenek a korábban megismert világba a történetek. A mesék közül nekem talán A mágus szőrös szíve tetszett a legjobban. Míg a többi történet kedves, aranyos gyerekmese volt, ez már keményebb alaphangot ütött meg. Összességében azt mondhatom, hogy nekem a három kiegészítő kötet közül nekem ez tetszett leginkább és bárkinek tudom ajánlani az elolvasását.